Az ősi eső már két napja megállás nélkül esett. Ricsi most is az ablakra tapasztotta arcát és úgy kémlelt ki az angliai táj nyújtotta szürkeségbe. Kint égtek már az utcavilágítás fényei és ő reménykedve kémlelte a házak felett lévő kicsiny felhőtlen részt.

“Onnan fog felkelni majd a hold, igaz Apa?!” – kérdezte és sajnos nem tudtam neki száz százalékosan megnyugtató választ adni.

Ez volt angliai utazásunk negyedik napja és nagyon reménykedtem benne, hogy legkésőbb ma este elmúlik a rossz idő, elvégre a gyerekeknek is jó lenne, ha nem csak ezt látnák életük első komolyabb külföldi útjából. Erre most itt ülünk a szálláson, messzebb, mint azt elsőre reméltük volna a célunktól és ez a fránya angliai időjárás megtréfált minket.

Feleségem aggályoskodott is, amikor még otthon az interneten utasbiztosítást kötöttem. Ágált ellene, de – tessék – most jól fog jönni. Az itteni híradó árvizekről és sok helyütt omlásról számolt be. Még csak az hiányozna, ha most külföldön egy kórházban ragadnánk, mert valamelyikünk kificamítja a bokáját, vagy elcsúszik a saras talajon.

Pedig nagyon sokmindent meg akartunk nézni. Stonehenge, és a környező vidék, egy hamisítatlan hely, amihez hasonlót itthon kis hazánkban nem találni és ezt feltétlenül meg akartam mutatni a gyerekeknek legalább az életben egyszer. Úgy terveztem, a túra első két napján minél közelebb megyünk uticélunkhoz és onnan kerékpárt bérelve folytatjuk a túrát. Ricsi és Peti is elég nagyok már hozzá, hogy maguktól tekerjenek egy húsz kilométert, Kati pedig belejön az első nap a tekerésbe.

Az utasbiztosítás amit kötöttünk egyébként rendkívül jól jön most.

Nemcsak hogy biztonságban érzem magam, afelől is megnyugodhatok, hogy bármilyen gikszer esetén teljesen védve vagyunk. Mivel saját autóval jöttünk, kötöttem kiegészítő biztosítást is ugyanazon a weboldalon, így most attól sem kell aggódni, hogy az autó itt fog minket hagyni. Elővigyázatosságból természetesen azért előtte Sanyival a szerelővel át is nézettem, de azt mondta, még legalább ötezer kilométerig nem nagyon kell hozzányúlni semmihez.

Belegondolva, valószínűleg nem is jöttünk volna el utasbiztosítás nélkül, akármennyire is ellenezte első körben a feleségem. Elég könnyű volt meggyőzni, mikor elmeséltem neki, hogy tavaly a kollégám hogy járt a Görögországi nyaralásának utolsó napjaiban. A szállásuktól egy kilométerre lévő vegyesboltból kifelé jövet megbotlott és olyan szerencsétlenül esett, hogy ott helyben el is tört a sípcsontja.

A kórházi ápolása egy tortúra volt, az itthon megkapott ápolási számláról nem is beszélve.

Ezek után közösen néztük meg a legmegfelelőbb biztosítást a weben. Könnyű volt megkötni, pár kattintás után meg is egyeztünk családi kupaktanácsilag, hogy melyiket válasszuk.

Barátaimnak is csak ajánlani tudom, hogy semmiképpen ne induljanak el ezen hasznos dolog nélkül.